Tags


Szinte már háborús állapotok uralkodnak a két szekértábor között a női szerepek okán. Ezért vettem elő egy korábbi írásomat amit most a téma miatt ki is egészítek.

Bevezetésként, politikamentesen csak annyit. Ha az állambácsi azt szeretné, hogy több gyermek szülessen, akkor azt nem azzal segítheti ha isteni kinyilatkoztatásként közli, hogy a Nő dolga a gyermekszülés, hanem ha megadja nekik a valóban szabad választás lehetőségét. Meg fog lepődni, hogy milyen sok nő választaná a gyermekszülést IS. Az IS nem véletlenül kiemelt, hiszen hiszem, hogy nem kell választani karrier és családalapítás között. De ennek elsődleges feltétele, hogy ne kötelességként tekintsünk a gyerekvállalásra, hanem annak megfelelően értékeljük is. Például azzal, hogy a gyereknevelést akár főállású tevékenységnek is tekinthetjük és az első időszakban nem borravalót, hanem a minimálbért meghaladó összeggel támogatja ezt a vállalást. Aztán azzal, ha segíti a családbarát munkahelyeket, ha megfelelő számú és minőségű bölcsődet, óvodát tart fenn az állam. Az államnak nem az a dolga, hogy döntsön helyettünk, hanem az, hogy olyan állapotot hozzon létre, ahol mindenki szabad belátása, egyéni céljainak megfelelően valóban szabadon, kényszerektől mentesen dönthet a saját életéről, családalapítási, családfenntartási céljairól.

Most pedig vissza az eredeti kérdéshez, a női és a férfi szerepekhez.

Emancipáció, női egyenjogúság. Szerintem az egyik legfontosabb, mégis a leginkább félreértelmezett kifejezés, viselkedésforma.
Egyre több alkalommal jelenik meg a kritika a nők részéről, hogy eltűntek az igazi férfiak, a férfias férfiak. A férfiakat hibáztatják érte, miközben bele sem gondolnak, hogy nagyon gyakran éppen a nők azok, akik ennek kiváltói, okozói.

A tévedés azzal kezdődött, hogy amikor elindult az emancipáció folyamata, akkor a nők összekeverték az egyenjogúságot az egyenlőséggel. Márpedig ez hatalmas tévedés volt. A nő és a férfi egyenjogúnak kell, hogy legyen, de sohasem lehet egyenlő. Nem véletlenül alakult ki a női és a férfi nem, nem véletlenül alakultak ki bizonyos szerepek. A nő a tűz a melegség forrása a férfi a biztonságot adja ehhez, neki kell vigyáznia a tűzre. Nem véletlen az a közhely, hogy senki nem lehet jó mindenben. Valaki vagy nő, vagy férfi. Ettől még egy nő is végezhet férfias dolgokat és a férfi sem lesz kevésbé férfias a nőies feladatoktól, de a szerepeknek meg kell maradniuk. Arról nem is beszélve, hogy a hétköznapok is sokkal színesebbek, izgalmasabbak, ha ezek a szerepek megmaradnak. Nem csak a nő dolga a takarítás, mosás, vasalás, főzés, de véleményem szerint igenis a nő dolga, hogy megszervezze, működtesse a háztartást. A feladatok elvégzésében majd részt vesz a férfi is, hiszen az, hogy a nő felel a családi fészek melegéért, nem jelenti azt, hogy ne delegálhatna feladatokat. A férfi dolga pedig az, hogy ehhez megteremtse a megfelelő biztonságot. Anyagiakban és lelkiekben is! KIEMELVE, hogy LELKIEKBEN IS! Éreztesse a nővel, hogy szereti, hogy nagyra becsüli, hogy számíthat rá!

Ha már a férfiszerepeknél tartunk. Egy férfi nem azért segíti fel a nő kabátját, mert az képtelen volna egyedül felvenni, nem azért nyitja ki az autó ajtaját, mert a nő nem találná a kilincset. Ez sokkal inkább egy szívesen megtett figyelmes gesztus a nő felé. Tudjuk, hogy egy nő is képes villanykörtét cserélni, de ettől még jóleső kedvesség a részéről, ha bennünket, egy férfit kér meg rá. A nők gyakran hivatkoznak az egyenlőségre az egyenjogúság helyett. Mindenhová szeretnék betenni a lábukat, amihez kedvet kapnak, de az egyenlőség alapján oda is menniük kellene, ahová nem szeretnének. Pedig ha egyenlők, akkor a bányába is le kellene menni, felállni a kukásautóra stb. Az egyenjogúság egy lehetőség, a döntés szabadságával, jogával és kötelezettségeivel. Természetesen egy nő is azonos fizetést érdemel azonos munkáért, egy nő is anélkül élhet szabad szexuális életet, hogy ezért megbélyegeznék, egy nő is megtehet minden olyat, amit egy férfi megtehet büntetlenül. Joga van hozzá. De a nőies nő, van annyira okos, hogy nem tesz meg mindent, amit megtehetne. Bizonyos feladatokat időnként meghagy a férfiaknak.

Természetesen vannak férfiasabb Nők és nőiesebb Férfiak. Semmi baj ezzel semmi gond, ha ennek megfelelően keresnek maguknak párt és ennek megfelelő szereposztással élik az életüket. A lényeg a harmónián van, amit csak akkor tudunk megteremteni, ha a kor és az életvitelünknek megfelelően megtartjuk a nemi identitásunkat, a nemiségből fakadó erősségeinket, szerepeinket. Ha az univerzum egyenlőnek akarta volna a Nőt és a Férfit, akkor nem teremtett volna két, jelentősen eltérő nemet. Ha az univerzum azt akarta volna, hogy valamelyik nem legyen a domináns, akkor nem úgy teremti meg a két nemet, hogy azok egymást kiegészítve, támogatva tudnák kialakítani a boldog családmodellt.

Miközben a nők arra panaszkodnak, hogy nem találnak férfiszerepekben lévő hímeket, végiggondolják-e, hogy a nők szoktatták le a férfiak nagy részét a férfiszerepekről, hogy gyakran erőszakosan éppen a nők veszik át ezeket a szerepeket a férfiaktól.
Miért udvarolna egy férfi hosszan egy nőnek, ha az az első randin szétteszi a lábát? Miért nyitná ki neki az autója ajtaját, ha az ezt nem is várja el Tőle?
Az jó, ha egy nő tudja mit is akar, ha használja a fejét, ha céltudatos, határozott és képes megállni a saját lábán, de azt is tudnia kell, hogy mikor milyen szerepben van, mikor hogyan lehet annak a szerepnek megfelelően viselkedni, létezni és ezt elvárja a másik féltől is.

A világegyetem egyik alaptörvénye az energiaminimumra törekvés törvénye. Ez nem lustaság ez egyetemes szabály. Alapvetően minden feladathoz csak annyi energiát fejtünk ki, mint amennyit szükségesnek és elégségesnek tartunk. Ha a nő nem követeli meg (nem csak álmodozik róla, de el is várja meg is követeli, és ezt jelzi is) a férfitól, hogy az megtegyen bizonyos dolgokat, akkor az, nem is fogja megtenni. Ha egy nő leárazva vagy ingyen adja magát, akkor miért fizetnének a férfiak magasabb vagy bármilyen árat is érte? Minden emberben van annyi érték, hogy megkérhesse érte az árát, de ehhez meg kell mutatni azokat az értékeket. Egy nőnek a női értékeket a férfinak a férfiakat. A szerepek között lehet és kell is, hogy átjárhatóság legyen, de attól még meg kéne maradnia az elsődleges szerepeknek.

Az egyenjogúság részeként egy nő dönthet úgy, hogy férfiasan él, de akkor ne panaszkodjon, hogy nem talál magának férfias férfit, mert azok egy nőies nőre vágynak, nem pedig egy másik férfira szoknyában.

Összefoglalva, hiszem, hogy vannak elsődlegesen de nem kizárólagosan Női és Férfi szerepek, de azok messze nem azonosak állambácsi mindenki számára megalázó besorolásaival.

Advertisements