Tags


Sokat beszélünk róla, szinte mindenkit érint, foglalkoztat, de vajon ugyanazt értjük a kifejezésen? Ugyanazt jelenti-e mindenkinek? Vajon miért van az, hogy a siker mibenléte sokakat lelkesít, másokat frusztrál, míg jó páran egyszerűen csak hárítják még a témát is?

Vajon mit jelent a siker?

Siker, pénz nők, csillogás – szokták mondani.

Az tapasztalom, hogy ami sok embernél a sikeresség érzését kelti, az egyetlen teljesítményhez kötött sikerérzés. „Ha majd leszokom a dohányzásról, akkor fogom magam sikeresnek érezni”, Ha majd, lesz egy feleségem, akkor boldog leszek”, „Ha majd teljesítem a kitűzött eladási számokat… stb. Ismerősek ezek?

Nagyon sok esetben a sikerhez kapcsolódó érzéseinket a környezetünk elvárása, visszajelzése befolyásolja. Sokan akkor érzik sikeresnek a teljesítményüket, ha azzal mások elvárásainak sikerül megfelelniük.

Egyre gyakrabban tapasztalom azt is, hogy a sikeresség érzésétől a környezetünk által kiváltott, de saját magunk által kialakított téves maximalizmusunk foszt meg bennünket. Csak a hibátlan teljesítményt tudjuk elfogadni magunktól. Higgyétek el nekem, hogy megfelelne a kiváló is. Mert hibátlan nincs, viszont kiválót bárki alkothat.

Szóval sokan ezek miatt nem érzik magukat sikeresnek.

Ehhez képest mit szólnátok ahhoz, ha azt mondanám, hogy mindegyikőtök kb. 15 cm-re van a sikertől?

Arról a 15 cm-ről beszélek, ami ott van a két fületek között.

Mert azt állítom, hogy minden, ami velünk történik, az életünk minden területén tapasztalt élmények és eredmények egyes egyedül az érzéseink és az ahhoz kapcsolódó gondolataink függvényei!

Az eseményeket ugyanis nem önmagukban, hanem a velük kapcsolatos érzéseink alapján ítéljük meg. Az esemény önmagában csak egy érzelmektől mentes esemény. Az általunk hozzárendelt érzelem alapján pedig mi döntjük el, hogy az eseményt negatívan, pozitívan vagy semlegesen értékeljük.

A sikernek nincsenek objektív feltételrendszerei, így a sikerre is igaz, hogy sok esetben ugyanaz az eredmény az egyik embernek siker, míg a másiknak kudarc.

Hogy példákat is említsek…

Nézzünk egy eseményt: a belvárosban dugó van. Ha Te nem arra mész, ahol a dugó van, akkor maga az esemény nem nagyon hat meg Téged, az érzéseid semlegesek. De ha éppen abban a bizonyos dugóban ülsz és időre mennél valahová, akkor valószínűleg nem maradsz higgadt, hanem negatívan reagálsz.

Egy újabb példa: biztos láttatok már olyat, hogy egy olimpián az a versenyző, aki nem tudta megvédeni a bajnoki címét és mondjuk csak harmadik lett, némi csalódottsággal az arcán veszi tudomásul, hogy nem sikerült a címvédés, míg ugyanazon a versenyen az, aki élete legjobb teljesítményét nyújtva lett ötödik, sokkal boldogabb, mint mondjuk a bajnok.

Ezek alapján, mit szólnátok ahhoz, ha azt mondanám, hogy a siker nem több, mint egy érzés?

Márpedig az érzéseinket tudatosan irányítani, kezelni tudjuk

Hiszem és ezt a tapasztalataim is alátámasztják, hogy a boldogság és a siker gyakorlatilag a belső harmóniát jelenti. Ehhez a belső harmóniához pedig az kell, hogy legyenek rövid és hosszú távú céljaink, valamint, hogy az az érzés legyen úrrá rajtunk, hogy haladunk ezeknek a céloknak az irányába.

De vigyázat! A siker nem önmagában a cél elérését, teljesítését jelenti, ugyanakkor nem érezzük magunkat sikeresnek, ha nincsenek céljaink.

Miért kellenek a célok és miért nem csak a célok elérése jelenti a sikert?

Ha valaki elér egy általa kitűzött célt, akkor abban a pillanatban hihetetlenül boldognak, sikeresnek érzi magát. Ez fantasztikus és fontos érzés. De aztán eltelik pár nap és ha nincsenek újabb célok a láthatáron, akkor a siker érzését felváltja a tehetetlenség érzése. Hiszen az, ami egészen addig motiválta, hajtotta az embert, az megszűnt, a kitűzött célt elérte. Ha nincs helyette új cél, akkor nincs motiváció sem.

De ha van újabb célunk, amiért ismét elindulhatunk, akkor megmarad a lelkesedésünk, az energiánk, a sikeresség érzésünk. Ez pedig számomra egyértelművé teszi, hogy a folyamatos „utazás” adja meg a sikeresség érzésének az egyik legfontosabb alapját.

Ha már az utazást említettem.

Hogyan készülsz fel az utazásra, ha teljesen idegen helyre mész?

Hogyan érzed magad, amikor tervezel, hogyan érzed magad, amikor elindulsz az autóval, a vonattal vagy a repülővel?

Kitűzzük a célt (hová utazunk), majd megtervezzük, hogyan jutunk el oda (hogyan utazunk).

Ez a hozzáállás az életünkben nap, mint nap megtett tevékenység. Ehhez képest az életüket csak nagyon kevesek tervezik meg, miközben talán ez volna a legfontosabb tennivalójuk.

Vágyakozni persze majdnem mindenki vágyakozik bizonyos dolgok (pl egy jobb állás, egy barátnő, jobb alak, egészség stb.) után, de tudatosan tervezni, célokat kitűzni és tenni értük, csak nagyon kevesen szoktak.

Megdöbbentő, hogy miközben sok esetben a napjaink legkisebb részleteit is megtervezzük (a szeretteink születésnapja, a nyaralás, a karácsonyi vendéglátás vagy a főzés), addig az életünket elfelejtjük megtervezni, elfelejtjük kijelölni a saját utunkat.

Nem féletlenül frusztráltak olyan sokan a saját életükkel kapcsolatban.

Márpedig ha nincsenek saját céljaink, terveink az életünkkel, akkor arra kényszerülünk, hogy mások céljainak megvalósításáért dolgozzunk.

Persze most sokan mondanák, hogy márpedig nekik nagyon sok céljuk volt az életben, de aztán csak keveset vagy egyet sem sikerült elérniük.

Azt kell mondanom, hogy bár sokan álmodoznak, de az nem azonos az álmok meglétével.

Ha arról álmodunk, hogy megnyerjük a lottóötöst, de nem veszünk lottószelvényt akkor az csak álmodozás, ha arról álmodunk, hogy izmos, kisportolt testű pasik vagyunk, akikért bomlanak a Nők, de mindezt a TV előtt ülve nasizva tesszük, miközben nem megyünk el egy edzőterembe sem akkor az álmodozás.

Az álmodozást nem szabad célnak hívni.

Miért fontos, hogy legyenek céljaink?

A célok az egyik legfontosabb emberi szükséglet alapját adhatják meg. A biztonság érzését.

Erre az egyik legjobb bizonyítékot éppen a cégetek mostani helyzete mutatja meg. Amikor kiderült, hogy milyen nagyméretű változás előtt áltok, szerintem a legtöbb ember elbizonytalanodott. De amint kiderült a számotokra, hogy biztos a munkahelyetek, egyből visszanyertétek a magabiztosságotokat.

Nem véletlenül szoktam azt mondani, hogy a tudás magabiztossá tesz, míg az információhiány félelmet okoz.

Ha utazol valahová, de bizonytalan vagy az útvonalban, akkor feszült leszel, óvatosabbá válsz. De ha pontosan tudod, hogy merre kell menned, akkor ez a feszültség nincs jelen benned és élvezed az utazást is.

Ha már vannak céljaink, akkor mi kell ahhoz, hogy el is érjük azokat?

Az egyik legfontosabb, hogy hajlandók legyünk megfizetni az árát.

A siker ára nem alku tárgya.

Sokan csak úgy csinálnak, mintha csinálnák. Márpedig minden számít! Ha fogyni akarsz, akkor meg kell változtatnod az életmódodat, jóval többet kell mozognod és másként kell étkezned. Nem csak hétköznap és aztán hétvégén jöhetnek a nasik és a torták, hanem mindig. Vagy mindig vagy bele se kezdj.

Én nem csak akkor állok meg a piros lámpánál, a zebránál, amikor velem van a gyerekem, hanem hajnali kettőkor is, amikor pedig esetleg egyetlen autó sem jár arra.

Olyan ez, mintha hamis Rolexet vásárolnál magadnak. Lehet, hogy úgy néz ki, mintha lenne egy Rolexed, de Te tudni fogod, hogy az nem az!

Most sokan mondhatnák, hogy nekik voltak céljaik, meg is tervezték őket, szerintük megfizették az árát is, mégsem lettek sikeresek.

De akkor vajon mi lehet még a különbség a sikeres, boldog és a kevésbé sikeres emberek között?

A sikeres emberek tudatosak.

A sikeres embereknek sikeres szokásaik vannak

A sikeres emberek pozitívak, megoldásközpontúak.

Bővebben kifejtve:

A sikeres emberek tudatosak.

Megtervezik az életüket. Pontosan tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel, hol akarnak tartani egy-öt, tíz-húsz év múlva.

Ilyenkor szoktam azzal a kifogással találkozni, hogy honnan tudjam mi lesz ennyi idő múlva. Hát igen. Ha hagyjuk, hogy csak sodródjunk az árral, akkor ez igaz is. De senki nem akadályoz meg bennünket abban, hogy a saját életünknek mi írjuk meg a forgatókönyvét és magunknak adjuk a főszerepet benne.

A tudatosságról még csak annyit, hogy lehet nevetni, de én már most kinéztem a fiamnak a középiskolát. Most 3.5 éves. Ez nem azt jelenti, hogy nem dönthet majd arról, hogy mi lesz, ha nagy lesz, de ha nem akarna 14 évesen szakmát tanulni, akkor ez az iskola több szempontból is ideális választás lehet majd.

A dolognak van egy másik része is. Ha már most elkezdek takarékoskodni az akkori tanulmányaira, akkor gond nélkül rendelkezésre áll majd az az összeg, ami a ehhez lesz szükséges, függetlenül attól, hogy hová is jelentkezik majd.

A tudatosság sokak szerint az érzelmek nélküliséget jelenti. De a valóságban nem azt jelenti, hogy a tudatos emberek lemondanak az érzéseikről, hanem azt, hogy kezelik azokat, hogy a napjaikat tudatosan élik.

S ha már az érzéseket is említettem, akkor nézzük mit is jelent az, hogy a sikeres emberek pozitívak, megoldásközpontúak.

Sokan azt hiszik, hogy a pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy mindig vidámak vagyunk, pedig a pozitív hozzáállás nem a negatív élmények tagadását jelenti.

A negatív érzéseket is megélhetjük, átélhetjük, csak arra kell figyelni, hogy ha már megmerítkeztünk bennük, utána ne engedjük, hogy maguk alá temessenek bennünket, kezdjük el kezelni azokat.

Én alapvetően rendkívül erősen pozitív beállítottságú ember vagyok. De én is vagyok néha depis… Időnként engem is elfog a kétely, hogy vajon elég jó férj, apa vagyok-e? Vajon ott tartok-e az életemben, ahol szeretnék, vajon nem lett volna-e jobb, ha korábban bizonyos dolgokban másként döntöttem, cselekedtem volna? Nincs azzal semmi baj, ha időnként elfognak bennünket ilyen vagy ehhez hasonló rossz érzések. De nem szabad, hogy ez határozza meg a napjainkat. Én egy-két napig engedek az érzésnek, aztán előveszem azokat a nálam már bevált eszközöket, amik segítenek nekem abban, hogy átlépjek ezen a helyzeten. Nekem nagyon sokat segítenek bizonyos könyvek, filmek és a zene. Ezeket használva nagyon gyorsan megtalálom újra azokat a motivációkat, amik újra lendületbe hoznak. Nekem ilyenek filmben Az elnök emberei sorozat, a Thomas Crown ügy, Ha eljön Joe Black.

Vagy, hogy egy másik példát is hozzak feszültség kezelésére. Nagyon sokat vezetek. Én alapvetően hihetetlenül nyugodt típus vagyok, de a szemtelen, a veszélyhelyzeteket okozó autósok pillanatok alatt felidegesítenek. Ilyenkor én is megengedek magamnak néhány keresetlen szót, de aztán nagyon gyorsan arra gondolok, hogy nehogy már egy ilyen alak miatt idegeskedjek, elrontsam a hangulatomat. Emiatt a (fütty) alak miatt nehogy már elrontsam a napomat. Attól, hogy a másik ilyen… attól még nekem hosszútávon nem lesz se jobb, se rosszabb. És ezzel már tovább is léptem.

Vagy a másik dolog, ami Budapesten elég jellemző, azok a kiszámíthatatlan dugók. Bosszantanak? Persze, főleg akkor, amikor emiatt nem tudom tartani a tervezett időket. Pár perc bosszankodás, de aztán azon kezdek gondolkodni, hogy mivel is töltsem ki az időmet. Van, amikor a telefonon bekapcsolom a diktafont és az aktuális előadásra kezdek el készülni, de lehet, hogy tanulok közben.

A lényeg, hogy az első érzelmi reakciók után már nem engedem, hogy a helyzet határozza meg a hangulatomat, hanem megpróbálok úgy igazodni a helyzethez, hogy az a legjobb legyen a számomra.

A sikeres embereknek sikeres szokásaik vannak.

Mindenki minden tevékenységében a szokásainak a rabja! Minden pillanatunkban az érzelmeink által vezérelt, a korábbi tapasztalataink alapján kialakított szokásaink vezérelnek minket. Akkor is, amikor lépünk egyet, a szokásaink határozzák meg, hogy melyik lábbal indulunk. Az is egy szokás, hogyan indítjuk a napunkat, de az is egy szokás, hogy hogyan kezeljük a vitákat, veszekedéseket.

Ez egyszerre jó és rossz hír. Az, hogy miért rossz, hadd ne részletezzem, de biztos mindenki járt már úgy, hogy megtett valamit majd később bosszankodott miatta, hogy miért is tette meg, miért is úgy tette meg. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki bánta már meg valamelyik tettét.

Sokkal izgalmasabb, hogy ezek a szokások bármikor megváltoztathatóak! Igaz, hogy kitartó munka kell hozzá, de ehhez a szokásoktól függően egy-két hónap elég. Azaz egy év alatt bárkiből teljesen új ember lehet! Hogy ez hosszú idő? Mihez képest? Gondolj bele abba is, hogy hány boldog és sikeres évet jelenthez ez még a hátralévő életedből?

Hogy néhány ilyen szokást is mondjak:

Nálam például ilyen szokás, hogy reggel korábban kelek és egy órát ülök a kádban, meleg vízben. Újra végiggondolom a napomat, és olvasok. Ilyenkor kizárólag olyan szakmai könyveket olvasok, amik mentálisan is feltöltenek, motiválnak. Ezzel a szakmai fejlődés mellett azt is garantálom, hogy a napomat energiával feltöltve, lendületesen kezdem.

Ilyen szokás, hogy este megtervezem a másnapi teendőimet, azokat össze is írom.

Ilyen szokás, hogy este hálát adok a jó dolgomért. Nem a vallásra gondolok, hanem arra, hogy tudatosan arra gondolok, milyen jó nekem, hogy egy ilyen fantasztikus párom van, mint Adél, milyen jó, hogy egy olyan csodálatos fiam van, mint Dodó, stb. Hálásnak lenni, egy nagyon jó szokásJ

Röviden összefoglalva az eddig elmondottakat, a siker, a boldogság érzése akkor lesz a miénk, ha minél nagyobb mértékben uraljuk, irányítjuk az életünket (tervezzük-e az életünket, vannak-e céljaink, sikeres szokásaink vannak-e…). Ha minden, amit gondolunk és teszünk, összhangban van azokkal a célokkal, amiket mi tűztünk ki magunk elé, ha folyamatosan meg van az az érzésünk, hogy megfelelően haladunk a céljaink felé.

Ha ez az érzés meg van bennünk, akkor sikeresnek érezzük majd magunkat, függetlenül attól, hogy a cég igazgatói vagyunk vagy „csak” a takarítója.

Advertisements