Tags

,


A barátság egyik legfontosabb jellegzetessége a szabadság. Nincs vérségi kapcsolat, nincs papírforma, szabadon választottuk ki egymást. De miért vagyunk jobbak az ilyesfajta elköteleződésben gyerekként, és mi változik a felnőtté válással? Hogyan alakíthatunk ki barátságokat érett fejjel?

A barátság sok szempontból olyan, mint a párkapcsolat – és hasonló pozitív hatásai is lehetnek, amennyiben elegendő figyelmet kap az életünkben. Kialakítása, fenntartása, fejlesztése energiát igényel, ami elsősorban időráfordításban nyilvánul meg. Igaz, ma már sokat segíthetnek az infokommunikációs technológiák: beszélhetünk telefonon, írhatunk e-mailt vagy csak követhetjük és ajánlhatjuk egymást a közösségi oldalakon. De az is igaz, hogy a legbizalmasabb barát nem elégszik meg heti egy „lájkolással”, a bizalom és intimitás fenntartásához ennél több kell.

Szerencsére nincs általános recept a barátságokra – mutat rá F. Lassú Zsuzsa pszichológus, az ELTE Neveléstudományi Tanszékének vezetője. Olyan ember is lehet a legjobb barátunk, aki messze lakik tőlünk, ritkán találkozunk vele, és főleg csak elektronikusan érintkezünk, de minden bajunkat meg tudjuk beszélni egymással. Van, akivel jó munkahelyi viszonyban vagyunk, sokat beszélgetünk, együtt kávézunk, de mégsem őt tekintjük a legbizalmasabb barátunknak. A rokonaink közül is választhatunk barátokat, velük még bonyolultabb érzelmi és materiális egymásrautaltságban lehetünk.

Miért barátkozunk könnyebben gyerekként?

„Mint minden emberi kapcsolat, a barátság is szabadidőt és energiát igényel – ezekkel pedig sokkal jobban állunk gyerekkorban, sőt még az egyetem alatt is. Felelősségi köreink bővülésével aztán az egyre kevesebb szabadidő a másodlagos prioritások körébe szorítja a barátságokat” – ezt már Szirmai Anna pszichológus mondja. Szerinte ilyenkor már elsőbbséget élvez a család, az egzisztencia fenntartása, a karrierépítés, a saját fizikai jóllét – és sokszor a létező barátságok fenntartására sem marad idő.

Az sem segít – így Szirmai –, hogy a kor előrehaladtával egyre kevesebb olyan tevékenységben veszünk részt, ahol a barátságosságunk megnyilvánulhatna. Kevés a szabad, spontán, nyitott program, ahol új emberekkel léphetnénk kapcsolatba. Emellett úgy érezhetjük, kiválogattuk már, ami nekünk tetszik, hozzánk illik, és kevés szükségünk van az új dolgokra, élményekre, emberekre. A személyiség működése, az ember élete sokkal kötöttebbé válik, így valóban nehezebb új ember felé nyitni. F. Lassú is úgy látja, hogy a munkaidő kitolódása, az anyagi terhek miatti stressz beszűkíti a barátságokra fordítható energiát. De ennek is van pozitív hozadéka: felértékelődik a kevés számú, de igaz barát, akire bármikor számíthatunk.

A jó barátok minden pénzt megérnek

Új barátságok kötéséhez új élethelyzetek, új közeg szükséges – például amikor elköltözünk, gyermeket szülünk, elválunk. Az új kapcsolatok emellett mindig több energiaráfordítást igényelnek, mint a régiek – a szociálpszichológia a kapcsolatok csereelméletéről beszél, és befektetésként tekint például egy-egy vacsorameghívásra, teázásra, ajándékozásra. Ezek hosszú távú befektetések, és ahogyan a mérlegfőkönyv végelszámolásában is stimmelnie kell a kiadási és bevételi oldalnak, a kapcsolatainkat is igyekszünk hosszú távon legalább nullszaldóssá tenni – teszi hozzá F. Lassú.

Szirmai arra is kitér, hogy mivel legtöbbször nincs kimondott elvárás, milyen gyakran illik kommunikálni, találkozni a barátainkkal a kapcsolat fennmaradásához, sokszor elhalasztjuk a közös programokat, mondván: lesz rá alkalom később is. Így előbb a halasztást nem tűrő elkötelezettségeinket – munkahelyi határidők, bevásárlás, alvás – intézzük; aztán észrevétlenül elhalnak e kapcsolatok, vagy elveszítik a jelentőségüket.

A legtöbb kapcsolatunk – mivel újak nehezebben alakulnak – régebb óta megvan, amikor még rengeteg időt töltöttünk együtt, sok szempontból hasonlók voltunk a barátainkkal. Az évek során azonban nemcsak a közös élmények mennyisége változhatott, hanem mi magunk is. Néha nem árt megvizsgálni a kapcsolatainkat: ha most ismerkednénk meg, vajon ismét választanánk egymást, ugyanúgy viselkednénk, ugyanolyan szerepet vennénk fel? Vagy időközben más emberek lettünk mindketten? Ha az utóbbi igaz, akkor fontos újradefiniálni a kapcsolatot, hosszú távon megtérül-e a befektetett energia, hozzáad-e valamit a személyiségünkhöz, életünkhöz.

Hogyan szerezzünk új barátokat?

Ha nem vagyunk elégedettek társas hálózatunkkal, sosem késő konkrét lépéseket tenni. A megkérdezett pszichológusok egyöntetűen azt javasolják, hogy járjunk közösségekbe, keressünk új hobbit, tanuljunk új dolgokat. A közös érdeklődés jó alapot teremt a barátságok kialakításához, csakúgy, mint az új élethelyzetekhez kötődő elfoglaltságok. Ha olyan emberekkel ismerkedünk meg, akik hozzánk hasonló helyzetben vannak, hasonló kihívásokkal küzdenek, élményeinket megosztva könnyen szövődhetnek új barátságok. A kényszerű munkahelyváltás is sodorhat mellénk új embereket, akikből szintén lehetnek barátok.

Szirmai tapasztalatai szerint pácienseinél az a döntő, hogy rossz tapasztalataik és szorongásaik ellenére rászánják-e magukat a proaktivitásra. Elmennek-e bulizni, társasozni, kirándulni, önkénteskedni – azaz bármilyen olyan tevékenységet végezni, ahol idegenek is jelen vannak, és az ő személyiségüknek hiteles és rokonszenves oldala mutatkozik meg. Ha megteszik, számukra komfortos tevékenység során élhetnek a lehetőséggel, hogy másokkal elkezdjenek beszélgetni.

A közös programok persze nem feltétlenül hoznak új barátságokat, ahhoz ki kell lépnünk abból a körből, ahol megismerkedtünk, és ahol rendszeresen találkozunk. Attól, hogy valakivel például közös edzésre járok, még nem lesz a barátom. Csakis a kilépéssel – például közös esti bulikkal, vacsorákkal és egyéb programokkal – mélyíthetjük el az ismeretséget, így adva esélyt a barátság kialakulásának. Van olyan szakértő, aki szerint legalább 6–8 ilyen alkalomra van szükség ahhoz, hogy valóban barátságról lehessen beszélni. A pszichológus szerint minél többször találkozunk, annál jobb, és persze számít az együttlét intimitási foka is – vagyis nem mindegy, mit csinálunk együtt.

A hetedik év
Érdekes eredményre jutott az a holland Utrechti Egyetem munkatársai által elvégzett kutatás, amelynek ezerfős mintájában hét év elteltével a társas hálózat fele lecserélődött. Ez nyilvánvalóan nem a szoros baráti kapcsolatok teljes átalakulását jelenti, hanem az ismerősök, barátok szélesebb körének változását. A nagyobb mobilitású társadalmakban vagy társadalmi rétegekben a baráti kapcsolatok átalakulása normális velejárója az egyén életének – mondja F. Lassú Zsuzsa, aki szerint nincs előírva, hány évenként történik az életünkben olyan változás, ami a baráti körünk lecserélődését is magával hozza. A kis faluban felnövekvő, ott munkát és partnert találó, családot alapító és megöregedő férfi vagy nő egész életében ugyanazokkal a barátokkal lehet körülvéve. A nagyvárosi értelmiségi család gyermeke azonban már 11 évesen iskolát vált, aztán külföldön jár egyetemre, végül külföldi párjával pár évente máshol él – az ő baráti kapcsolatai sokkal változékonyabbak, baráti köre tágabb, és valószínűleg lazább. Mint ahogy egy adott baráti pár kapcsolatában is lehetnek hullámhegyek és hullámvölgyek, akár többéves eltávolodások és egymásra találások is.

 

By Kulcsár Hajnal

Advertisements