Tags

,


Azt tapasztalom, hogy manapság nem divatos dolog hálásnak lenni, pedig nap mint nap, ezer okunk volna rá.

Hiszem és vallom, hogy a boldogságunk egyik kulcsa, hogy milyen viszonyt ápolunk embertársainkkal, hogy hány embernek segítünk abban, hogy boldogabban teljenek a napjaik. Tudom, sokan erre azt mondják, még a saját boldogságukat sem tudják elérni, hogyan tehetnének akkor mások boldogulásáért? Pedig mi sem egyszerűbb ennél. Mindenkinek ott van a kezében az eszköz, ami senkinek nem kerül semmiben, mégis bearanyozhatja vele a másik ember napját.

A médiából naponta zúdulnak ránk a negatív hírek, nem nehéz hát negatívnak lenni. Többek között éppen ezért is érhet olyan sokat, ha valakitől pozitív visszajelzést kapunk. A sok rossz dolog között a legtöbben elfelejtik észrevenni, elfelejtik értékelni a jót.

Pedig naponta hálásak lehetünk az egészségünkért, a családunkért, a barátainkért, a munkánkért, a gyerekeinkért.

Naponta 5 perc, felidézni azt a sok jót, ami aznap történt velünk és máris ellensúlyoztuk a negatív behatásokat, jobbá téve ezzel is a hangulatunkat. Naponta 5 perc, hogy visszajelzést adjuk, annak vagy azoknak, akiknek hálásak lehetünk. Nekünk nem kerül semmibe, míg a másiknak boldogabbá tesszük vele a napját. A természet az egyensúlyt keresi. Ha mi megdicsérünk másokat (és most nem az elvtelen érdekből megejtett „bókokra” gondolok), ha kifejezzük mások felé a hálánkat, akkor ez a mi életünkre is pozitívan hat majd vissza. Ráadásul nem is kell nagy dolgokra gondolni. Bátran adjunk visszajelzést és mondjunk köszönetet a mindennapi apróságokért. Olyanokért is, mint amit néha hajlamosak vagyunk természetesnek venni.

Olyanokért, mint, hogy a párunknak köszönhetően tiszta vasalt ruhába bújhatunk minden reggel. Azért, hogy a kollégánk, ránk szán öt percet, hogy segítsen egy feladatban. Azért, hogy az ebédlőben mosolyogva szolgálnak ki bennünket. Azért, hogy hazafelé utazva a dugóban valaki mégis előzékenyen átenged bennünket egy kereszteződésben, azért, hogy odahaza finom vacsora vár bennünket, azért a mosolyért, ölelésért, amit a gyermekünktől kapunk elalvás előtt.

De hálásak lehetünk a barátainknak pusztán csak azért, hogy megismerhettük Őket, hogy Ők a barátaink.

Gyakran álmodozunk, vágyakozunk a tárgyak, a nagy dolgok iránt, miközben életünk biztonságos alapját, boldogságát ezek a mindennapi „apróságok” adják meg. Ne legyünk hát lusták és legyünk hálásak érte!

Advertisements