Tags


Elengedhetetlen a boldogsághoz, mégis nagyon sokan és nagyon gyakran megfeledkeznek róla. Az jó és természetes, ha vannak álmaink és vágyaink, ha mindig többre vágyunk. De soha nem lesz kiegyensúlyozott az életünk, ha közben megfeledkezünk arról, hogy rendszeresen hálát adjunk azért, amink van. Az emberi természet olyan, hogy hajlamos természetesnek venni azt, ami már megadatott, hajlamosak vagyunk elfelejteni mennyi energia és munka volt a megszerzésében, ezért aztán nem is becsüljük meg eléggé. Nem véletlen, hogy sokat el is veszítünk abból, amit egyszer már megszereztünk. Legyen szó egészségről, munkahelyről, barátokról, szerelmekről.

Természetesnek vesszük, hogy egészségesek vagyunk, ezért nem is foglalkozunk azzal, hogy vigyázzunk rá.

Természetesnek vesszük, hogy van családunk, hogy vannak barátaink, ezért alig juttatjuk kifejezésre az irántuk érzett hálánkat, szeretetünket. A szokásos ünnepeken kívül vajon hányszor mondjuk meg a másiknak, hogy szeretjük?

Természetesnek vesszük, hogy a feleség kimos, kivasal, bepakol a mosogatógépbe… De vajon hányszor mondjuk meg neki, hányszor éreztetjük vele, hogy hálásak vagyunk neki azért a háttérért, amit nekünk biztosít?

Elvárjuk, hogy odahaza minden működjön, természetesnek vesszük, hogy a férfi leviszi a szemetet… De milyen gyakran vagyunk hálásak a férjnek érte?

Természetesnek vesszük, hogy a gyermekünk megpróbál megfelelni az elvárásainknak, de hányszor mondjuk neki, hogy szeretjük, hányszor mondjuk neki, hogy büszkék vagyunk rá?

Természetesnek vesszük, hogy van munkánk, de hányan lojálisak a munkáltatójuk felé és hányan vannak, akik inkább meglopják? Lazsálnak a munkaidőben, hazahordják a fénymásolópapírt stb.

A hála nem egy kétirányú folyamat. Nem köthetjük feltételekhez, nem függ a másiktól. Csak rólunk szól, nem többről és nem kevesebbről, mint arról, hogy kifejezzük köszönetünket azért, amivel mások szebbé, könnyebbé, boldogabbá teszik az életünket.

Ha megfeledkezünk róla, akkor hiába hajszoljuk a boldogságot, a sikert, mert ha időről időre el is érünk valamit, soha nem fogjuk tartósan élvezni, sohasem lesz kiegyensúlyozott és boldog életünk. Elégedetlenek és frusztráltak leszünk.

Tudom, eleinte macerásnak, feleslegesnek tűnhet, munka is van vele (később automatikus lesz és még élvezni is fogjuk), de mégis fontos, hogy naponta szánjunk pár percet arra, hogy eleinte legalább gondolatban, később tettekben is kifejezzük ÖSZINTE hálánkat az arra érdemes emberek felé.

Advertisements