Tags


Közhely, de attól még igaz. Mindenki a boldogságot keresi, mégis csak nagyon kevesen merik kijelenteni magukról, hogy boldogok. Ha körbenézünk a világban, azt tapasztaljuk, hogy nincs olyan médium, ahol ne találnánk tömegesen ötleteket, tanácsokat arra, hogy hogyan is legyünk boldogok. De akkor vajon miért van olyan sok boldogtalan ember? Ha megkérdezünk embereket a boldogságról, akkor számtalan választ kapunk arra, hogy ki, miért nem boldog. Pénzhiány, társtalanság, a gazdasági válság, a politika, a kormányok, a szomszéd, szinte mindenki hibás. Általánosan elfogadott gyakorlat, hogy a saját boldogtalanságunkért külső körülményeket okoljunk. A felelősségvállalás sajnos nem a leggyakoribb emberi tulajdonság, csak nagyon kevesekre jellemző.
Ahogy már említettem, mindenki a boldogságot keresi, mégsem tudja, merre induljon az úton. Én mindenkinek azt javaslom, hogy a legközelebbi tükör felé vegye az irányt. Nézzen bele és vegye észre, hogy nagyjából 15 cm-re van a saját boldogságától. Ez a 15 cm pedig ott található a két füle között. Ez egy nagyon rövid, de küzdelmekkel teli, alaposan megnehezített távolság. Tudom, hogy aki nekivág, hogy leküzdje ezt az akadályokkal teli utat, annak nem lesz könnyű, dolga, de vigasztalásként és bátorításként azt is el kell mondanom, hogy sok más esettel ellentétben itt most nem csak az út végén, hanem már közben meglelhető lesz a boldogság érzése. Már menet közben is folyamatosan sikerélmények kísérik majd az utazást. Meggyőződéssel és saját tapasztalatból állíthatom, hogy az egyéni sikerek és boldogság alapja az, hogy mit gondolunk, önmagunkról, másokról, a velünk történő eseményekről, a bennünket körülvevő világról. Ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen emberek vesznek körül bennünket, hogy milyen információkat engedünk eljutni az agyunkig. Gyakran hallom, hogy az ilyen témájú könyvek egyfajta agymosást jelentenek. Bár ennek a szónak a jelentése sajnos nagyon negatív a köztudatban, én mégis azt mondom, igazuk van. Szerintem manapság nagyon is szükség van agymosásra. De miért is lenne baj ez? A ruhánkat rendszeresen mossuk, hogy megtisztítsuk a környezetből fakadó szennyeződéstől, a testünket naponta megtisztítjuk a rátapadt kosztól. Akkor az agyunkat miért ne szabadíthatnánk meg az azt érő rengeteg negatív befolyástól? Az agyunkat, az életminőségünket legjobban befolyásoló szervünket! Szerintem végzetes hiba hagyni, hogy mások korlátlanul befolyásolhassák a gondolatainkat. Ahogy a számítógépünket gondosan megvédjük a rosszindulatú vírusoktól, úgy a gondolatainkat is meg kell védeni a nem kívánt külső hatásoktól. Gondoljunk csak bele. Mit hallunk a leggyakrabban a környezetünkben? Sajnálkozást, panaszkodást, siránkozást. Mit látunk a televízióban? Lelőtték, kirabolták, karambolozott, megdrágul… Ezek mind-mind negatív hatások. Ha ezek ellen nem védekezünk, akkor szép lassan ezek a hatások, gondolatok átveszik a hatalmat a mi gondolataink felett is. Ezért vallom, hogy igenis szükség van arra, hogy az agyunkat nap-mint nap „átmossuk”. Ahogy minden nap, – remélhetőleg nagyrészt egészséges – élelmiszerrel tápláljuk a testünket, úgy naponta pozitív gondolatokkal tápláljuk az agyunkat is.
Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a pozitív életszemlélet nem azonos azzal a fajta hurráoptimizmussal, lelkesedéssel, ami sokan mutatnak, amikor egy új lehetőség miatt csak a pozitív dolgokról vesznek tudomást. Attól, hogy valakinek pozitív felfogása van az életéről, még lehet szomorú, neki is lehetnek nehézségei, problémái. A pozitív életszemlélet nem a rossz dolgok megtagadását jelenti, hanem azt, ahogyan reagálunk ezekre a rossz dolgokra, kihívásokra.

Nem véletlen, hogy a blogomban naponta megjelentetek egy-egy pozitív idézetet, gondolatot is. Mivel sokan olvassák, kedvelik ezeket az idézeteket, összeállítottam egy könyvet, ami 500 inspiráló gondolatot tartalmaz. Persze sokan feltehetik a kérdést. Jó-jó, hogy fontosak a pozitív idézetek, gondolatok, de mitől lesz más ez a könyv, mint a sok ezer hasonló üzenetet tartalmazó kiadás. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem is szeretnék. Minden ember más, mindenki más élethelyzetben, illetve fejlődési szakaszban van, mindenkinek másra van szüksége. Éppen ezért mindenki maga tudja majd eldönteni, hogy neki miben más ez a könyv, neki miben nyújtja a legtöbb segítséget. Mivel minden ember egyedi, ezért nem hiszek az univerzális, mindenkire igaz, egyetlen és csalhatatlan megoldásokban. Nem hiszek a világmegváltó bölcsességekben, magában a bölcsek kövében sem. Én azt tudom mondani, hogy az életemben voltam fent és lent, tudom, hogyan kell felállni, tudom, milyen boldognak lenni, hiszen most is az vagyok. Ezért a könyveimben egy olyan utat tudok bemutatni, ami nem elmélet, hanem saját tapasztalatokon alapuló, – de ami a legfontosabb – eredményre vezető módszer. Bizton állíthatom, hogy aki kezébe veszi, elolvassa és végiggondolja a könyvekben leírtakat, az talál majd olyan részeket benne, amely az aktuális élethelyzetében segít majd abban, hogy kimozdítsa az olvasót a holtpontról, ezáltal segítséget, lendületet kapjon a továbblépéshez.

Advertisements