Tags

, , ,


Jogászoknál (pontosabban szólva magában a magyar jogrendben) semmiképpen nem áll meg az az axióma, hogy az egyik fél hallgatását a másiknak beleegyezésként kellene értelmeznie, hiszen ez kvázi joglemondás lenne. E vonatkozásban pedig jogalkotónk úgy véli, hülye lenne bárki is lemondani a jogairól, ha nem muszáj.

Nos, ez az axióma a mindennapi életben pont fordítva működik, mivel ha egy nekünk feltett kérdésre nem válaszolunk, csak nagyokat hallgatunk, azt mások nemes egyszerűséggel – megkönnyebbülten, hogy no conflict – beleegyezésként könyvelik el és részükről máris “le a gond”.

Különösképpen fordítottan igaz ez az axióma a férfiak és nők közötti ismerkedési periódusban.

Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban a társkereső oldalakon?

Emberünk lelkes, leveleket küld, telefonál, találkozik a kiszemelt nőnemű “áldozattal”. Még ezt követően is lelkes, SŐT nagyon lelkes. /szerk. megj.; a lány is lelkes, pont annyira, amennyire egy ismerkedés kezdetén annak kell lennie/ De aztán a férfiú egyik napról a másikra eltűnik. Se kép, se hang.
A nőnemű áldozat vár, egy-két napig még úgy gondolja, hogy a másiknak biztosan dolga van, ezért nem jelentkezik
Aztán 2-4 nap után azt gondolja, hogy emberünknek NAGYON sok dolga van, habár itt már kivirágzik a gyanú a szívében, hogy nincs annyi dolog, ami mellett ne lenne idő 1 perc alatt sms-t írni.
Az ötödik napon a nő rájön, hogy a pasi valószínűleg meghalt, mert más oka nem lehet annak, hogy napjaink információs társadalmában valaki nyom nélkül eltűnik. Tehát emberünk volt, nincs.
A hölgyemény kicsit kesereg, mert el sem tudja képzelni, vajon mi lehetett a pálfordulás oka, de aztán gondolja, az élet megy tovább és belép a társkeresőre – ahol azzal szembesül, hogy a lelkes fiatalember is éppen ott tobzódik – ergo: nem halt meg

A hölgy ekkor elgondolkodik azon, hogy mennyire megkönnyítette eme lelkes (nevezzük most már gyávának) fiatalember dolgát, aki konkrétan abban a hitben leledzik, hogy mivel a hölgyemény nem bombázta hívásokkal és levelekkel az eltűnés okát firtatva, az 100%-ig biztosan azt jelenti, hogy ő is belenyugodott rajongója felszívódásának tényébe. Vagyis a nő hallgatása a pasi eltűnésének nyugtázása, abba történő hallgatólagos beleegyezés.

/Egyébként mi is az oka annak, ha a nő a fiatalember eltűnését követően nem ír és nem telefonál? Mert némileg ismeri a férfilélek működését és tudja, hogy ha egy férfi igazán akar egy nőt, akkor azért szinte bármire képes, még akkor is, ha milliónyi dolga van. Ha pedig a férfi napokig nem jelentkezik, bár a társkeresőn azért járt, akkor ez egyértelműen azt jelenti, hogy számára a nő (már) nem fontos. Ez esetben felesleges a nőnek megaláznia magát azzal, hogy olyan szekér után fusson, ami nem veszi fel./

Nem kell ahhoz jogásznak lenni, csak értelmes, hagyományos erkölcsi alapokkal rendelkező embernek, hogy megállapítsuk; barátunk igencsak gyáván viselkedett.

Közelítsük meg a problémát máshonnan; Aki volt katona annak ismerős lesz a mondat Katona; “Meddig kell ezt a feladatot csinálni?” – Felettes; “Amíg új parancs nem érkezik!”

Így van ez a döntéseinkkel is. Azokat bármikor, bárhogyan megváltoztathatjuk – annyi a kikötés, hogy ezt kommunikáljuk le másoknak is. Nem az a megbízhatatlan ember ugyanis, aki megváltoztatja a döntéseit, hanem az, aki megteszi és erről nem szól másoknak vagy pedig NEM a megváltoztatott és le is kommunikált döntésének megfelelően cselekszik.

Emberünknek joga volt úgy dönteni, hogy nem kíván tovább ismerkedni a hölgyeménnyel, akiért addig szemmel láthatóan, füllel hallhatóan lelkesedett.
Az viszont erkölcsi kötelessége lett volna, hogy erről a döntéséről a nőt is tájékoztassa, ne pedig gyáván és konfliktuskerülő módon abban bízzon, hogy ha ő nyomtalanul felszívódik, akkor az amúgy általa elég intelligensnek vélt némber majd úgyis összerakja a 2+2-t és no further problem.

A nő összerakta. De megéri ENNYIRE gyávának lenni, semmint inkább kivívni a másik tiszteletét azzal, hogy őszintén bevallja valaki az igazságot?
Sokan azt nézik, hogy a nő szemében ezáltal mivé lettek, pedig a kérdés az, hogy bele tudsz-e nézni a tükörben a sajátodba.
Sic transit gloria mundi…

Advertisements