Az eredeti célom az volt, hogy egy előre meghatározott tematika szerint készülnek majd a bejegyzések. Ugyanakkor az előző bejegyzésem után nagyon sok levelet kaptam, több témát is érintve. Ezért változtatva a szándékomon a bejegyzések, mindig az aktuálisan felmerülő kérdésekhez kapcsolódnak majd. A mostani a szerelem vs. párválasztás kérdését érinti.

Amikor az ember fiatal, akkor a legfontosabb feladata, hogy tapasztalatokat szerezzen. Ezért aztán bátran engedhet a pillanatnyi érzelmek viharainak, fellángolásainak, gyors elmúlásainak. Nagyon sok szempont van, amit nem kell figyelembe vennie, hiszen nem a nagy Őt keresi, sokkal fontosabb a jelen élményének megtapasztalása. Később viszont valóban választás elé kerül. Szerelem vs. párválasztás. Tudom ez így kicsit megdöbbentő és még csak pontosan nem is igaz, de talán mégis érzékletes a különbség a kettő között. A probléma ott kezdődik, hogy sokan még érett fejjel is bedőlnek a szerelemnek nevezett misztikus vágynak, hamis illúziókban tartva önmagukat miközben egy életre keresnének partnert maguknak. Már maga a szó is egyértelmű. Pár választás. VÁLASZTÁS! Márpedig a választás tudatos folyamat, döntések sorozatának az eredménye. Ugyanakkor a szerelmet sokan a tudatuktól független, valamilyen küldő erőnek tulajdonított, befolyásolhatatlan érzelmi viharnak tekintik. De a viharok jönnek, mennek, hirtelen kialakulnak, gyorsan elmúlnak. Márpedig hogyan lehetne egy stabil, tudatos, de legfőképpen boldog életet tőlünk függetlennek tartott érzelmekre alapozni? Hogyan lehetne így felelősségteljesen családot alapítani? Mert mi is a szerelem? Sokak egy túlvilági állapotnak írják le, lebegéssel, gyomorremegéssel… Sokak szerint fájdalmakkal teli mámor, mások szerint pusztán kémia. Biztos igazuk van, nem akarom az érzelmeiket vagy a véleményüket kétségbe vonni, de véleményem szerint, amit éreznek az nem egy érett szerelem, hanem a fizikai vágyak által keltett mámor. Az érzelmek valósak, az élmény valós, de ez csak a szerelem egyik formája és nem biztos, hogy a legjobb alap egy párválasztási döntéshez. Szerintem az érzelmeinket befolyásolhatjuk, így azt is kibe leszünk szerelmesek és kibe nem. Véleményem szerint a vágy és a szerelem nem ugyanaz, ami nem jelenti azt, hogy a szerelemben nincs helye a vágynak. Viszont nem elegendő a párválasztáshoz. Fiatalként bőven elég az együtt járáshoz, de érett fejjel, már tudatosan kell(ene) döntenünk. Nem elég, hogy valakivel jókat tudunk nevetni, nem elég, hogy rápillantva megremeg a lábunk, az még kevés, ha elalélunk a másik kinézetétől, nem elég, ha jókat tudunk bulizni, nem elég, ha fergeteges a szex. Ezek szükségesek az adott pillanat élményéhez, de kevesek egy közös élethez. Ahhoz ennél sokkal több kell. Közös tervek, közös értékrendek, közös célok. Olyan dolgok, amik csak idővel, sok közös élménnyel derülhetnek ki. Sokan nem vagy csak alig beszélgetnek egymással, sokan nem figyelnek a másik tetteire. Pedig a kettő együtt adja meg azokat az információkat, amik nagy eséllyel megmutatják, hogy a másik csak egy ideig lesz része az életünknek vagy azon végig is kísérhet bennünket. Persze erre sokan mondhatják, hogy ez nem érdekli őket, ha a kapcsolat elromlik, majd lecserélik. Igaz, ez is egy lehetséges választás. Fogyasztói társadalom egyik velejárója, hogy a kapcsolatokat is fogyasztjuk. Nem megjavítjuk, hanem egyszerűen kidobjuk. Ez a könnyebb és egyszerűbb megoldás. Én mégis inkább annak vagyok a híve, hogy eleve úgy kell választani, hogy csak kicsi legyen az esélye annak, hogy elromlik. Aminek persze fontos előfeltétele a rendszeres karbantartás, odafigyelés is. Szerintem, ha jól akarunk választani, akkor igenis sok olyan dolgot is előre tisztázni kell, ami később komoly problémák forrása lehet. Ki, hogyan képzeli az életét, karrierjét öt, tíz, húsz év múlva? Ki mit gondol a gyermekvállalásról, nevelésről? Kinek milyeneke a férfi-női mintái, a családmodellje? Ki hogyan képzeli el a háztartás vezetését a munkamegosztást? Ki mit gondol a megcsalásról, szabadságról? Kinek mit jelent a pénz, a pihenés a szórakozás? Ki mit gondol a munkáról, munkamegosztásról? Kinek mennyi szüksége van a szexre…. és még sorolhatnám. Vannak, akik önmagukra vonatkozóan ezeket pontosan tudják, de sokan még soha nem fogalmazták meg ezeket maguknak. Akik tudják mit is akartnak, közülük is sokan esnek abba a hibába, hogy valamiért természetesnek veszik, hogy ezekben a kérdésekben az ő elképzeléseik a helyesek ezért biztos minden normálisan gondolkodó ember ugyanazokat a válaszokat adná így fel sem teszik ezeket a kérdéseket a másiknak. Most persze nem arra gondolok, hogy minden potenciális partnerrel ki kellene töltetni egy tesztet, hanem arra, hogy az ismerkedést egy kicsit jobban el kellene nyújtani, ha már komoly kapcsolatot keres valaki, ha már egy életre keresi a párját. Ha úgyis az elkövetkezendő 50-60 évről beszélünk, szerintem sokkal megfontoltabbnak kellene lenni, minthogy 4-5 randi, pár hét vagy akár pár hónap után ki merjük jelenteni, hogy megtaláltuk a társunk. Ismerkedni kell, engedni a vágyaknak, közösen élni, megélni, átélni, tapasztalni, odafigyelni és csak később kijelenteni. Megtaláltam!

Advertisements