Amikor coachot választunk magunknak, akkor az elsődleges szempont az kell, hogy legyen, hogy mennyire bízunk meg a másikban, az életről alkotott elképzelései mennyire vannak közel a saját álmainkhoz. Ez segít elfogadni őt, ez kell ahhoz, hogy hitelesnek tartsuk. Ezért röviden én is bemutatkozom.

Azzal kezdeném, hogy én egy boldog és kiegyensúlyozott életet élek.

Egy fantasztikus párkapcsolatban, mégis szabad és független életet. A szabadság és a függetlenség számomra elengedhetetlen. Ezt most rögtön meg is kell magyaráznom. A szabadság és a függetlenség számomra nem egyéb, mint annak a joga, hogy magam dönthetek mindenben. Enyém a jog és a felelősség is! Bárhogy dönthetek, de annak a következménye is engem terhel. Eldönthetem, hogy mit veszek figyelembe, hogy mások érdekeire mennyire vagyok tekintettel, de a végső szó, a döntés az enyém. Az életem úgy építettem fel, hogy ezt megtehessem.

Walt Disney azt mondta: Az ember mindent elérhet, amit a fejével képes kitalálni, amit el is mer hinni!

Én hiszek abban, hogy álmainkat valóra válthatjuk, ha elég kitartóak és következetesek vagyunk. Épp ezért, nem mások álmaiért dolgozom, hanem a sajátjaim megvalósításán. Hiszek a szabad vállalkozás adta lehetőségekben.
Hiszek a munkában, a tudásban. Ezért folyamatosan tanulok és igyekszem kellően hatékonyan dolgozni. De nem vagyok a munka hőse, a munkám a hobbim is.
A munka biztosítja azt, hogy annyi pénzt kereshessek, amennyire szükségem van. A pénz számomra rendkívül fontos. De nem a pénz megszerzése a cél! A pénzt nem hajszolni kell, hanem előteremteni. A pénz nem az uram, hanem a szolgám. Ha valaki azt vallja, hogy a pénz számára nem fontos, annak két oka lehet. Vagy az, hogy van neki bőven vagy az, hogy nincs és nem tudja előteremteni. Nem vállalja annak a felelősségét, hogy nem tesz érte, inkább azt mondja nem fontos neki. De bármelyik is az indok az illető nem egészen mond igazat. Akkor mondja nekem valaki, hogy nem számít a pénz a számára, ha közli vele egy orvos, hogy a gyermekét csak egy műtét mentheti meg, de az 100 000 USD. A pénz igenis fontos, de mint mondtam nem úr, hanem szolga. A pénztől senki nem lesz se jobb, se rosszabb ember. Az csak egy indikátor, a jobb emberből jobbat, a rosszból rosszabbat hoz elő. A pénz egyfajta értékmérő. Tudom ezzel most sokan vitatkozni fognak, de azok, akiknek sok van, azok nagy része tett is érte. Lehet évekig árult hot-dogot a Balaton parton, lehet ő volt a városban a legjobb fodrász, lehet nagyon jó befektetéseket eszközölt. De valamit csinált. A gengsztereket most hagyjuk! Márpedig ha megdolgozott érte, akkor miért ne lehessen büszke is rá? Nem kell hivalkodni, de elrejteni sem kell. Hisz megdolgozott érte. Az igaz, hogy a pénz önmagában nem boldogít, de hiánya boldogtalanná tehet. A pénz egy eszköz, az egyik legjobb eszköz ahhoz, hogy biztosítsa a függetlenségünket, a szabadságunkat. Számomra nem az a kérdés, hogy másoktól függök-e?! Ha van elég pénzem, akkor egészségesen étkezhetek, akkor minőségi ruhákat vehetek, akkor megengedhetem magamnak, hogy rendszeresen pihenjek… stb.

Én szeretem az életet, szeretek élni. Szeretem a jó autókat. Nem azért, mert azok nagyon gyorsak, hanem mert nagyobb biztonságot, nagyobb luxust nyújtanak. Szeretem a méretre készített ingeket, öltönyt, cipőt… Azért mert azok kényelmesebbek, azért mert abban benne van a kézimunka varázsa…. Szeretem a finom borokat. Nem azért, mert iszákos vagyok, hanem mert abban benne van az élet, a szőlő, a napfény, a borász…. mert élvezetes elkortyolgatni s közben nyugodtan beszélgetni…. mert borozgatni nem lehet rohanva, mert ahhoz meg kell állni, le kell nyugodni….
Szeretek élni! Elmenni moziba, színházba, egy kiállításra. Szeretek olvasni (naponta minimum egy órát olvasok). Szeretek sétálni a vízparton vagy épp a hegyekben, erdőkben. Hallgatni a szarvas nászt.

Olyan gyönyörű ez a bolygó. S a legtöbben csak rohannak valahová, maguk sem tudják hová, folyamatos időkényszerben vannak, ahelyett, hogy megállnának néha, s élveznék azt, ami van. Azt mondják, majd ha ezt elérem, megszerzem, megoldom, akkor majd megállok, majd másképp lesz. De soha nem lesz másképp, mert jön majd egy új megoldani, megszerezni való. A cél nem a cél, hanem, hogy élvezzük az odavezető utat. Az emberek általában azt bánják meg, amit nem tettek meg, és nem azt, amit igen. Az életünk nem a körülményektől jó vagy rossz, hanem attól, ahogy mi viszonyulunk hozzájuk. Mert ez viszont nem pénzkérdés. Én nem korlátozom magam sem időben sem térben. Számomra ez a szabadság. Utaztam már 400 km-t azért, hogy kávézzak valakivel, vártam órákat azért, hogy lássak valamit. De megérte. Azt mondják a boldogság ára nem alku tárgya. Mégis a legtöbben az időt és a munkát ki akarják hagyni a folyamatból, az eredményt viszont szeretnék.

Én élvezem az életem, s olyan irányba haladok, ahol ezt egyre nagyobb szabadságfokkal tehetem meg. Az élet játék (de mint tudjuk játszani csak komolyan szabad, csalni pedig tilos!), s az benne a legnagyszerűbb, hogy mi határozzuk meg a játékszabályokat, bármikor megváltoztathatjuk őket. Az élet nem főpróba, hanem maga a premier, de mivel mi osztjuk, a szerepeket csak rajtunk múlik, hogy kinek adjuk a főszerepet. Én magamnak osztottam! Sokan nem vállalják önmagukat, álmaikat, vágyaikat. Ezért aztán mások álmainak a megvalósításáért dolgoznak. Tudom, nem könnyű. Sőt néha kifejezetten nehéz. De hiszek abban, ha megteszem azt, amit mások nem, akkor úgy élhetek, ahogy mások nem!

Azt is tudom, hogy sokan irigykednek rám (ránk a párommal), sokan szeretnének úgy élni, mint mi, de nem tudják merre induljanak, mit változtassanak az életükön.
Én azt tartom a célomnak, hogy másoknak segítsek abban, rátalálhassanak a saját útjukra.

Több mint húsz éve foglalkozom emberekkel, a lelkükkel, az álmaikkal, vágyaikkal, sikereikkel, vállalkozásaikkal. Nem vagyok hibátlan és tévedhetetlen. Az elmúlt húsz évben nagyon sok tapasztalatot szereztem, folyamatosan tanultam. Voltak sikeres és kevésbé sikeres vállalkozásaim, ötleteim. Azért nem használom a kudarc szót, mert csak az a kudarc, amit annak tekintünk, ha idő előtt feladjuk. Ha Edison megengedhette magának, hogy 10.000-szer téves megoldást válasszon mielőtt feltalálta a villanykörtét, akkor én is vállalhatom, hogy voltak hibás döntéseim. A tanulás, a tapasztalás egy soha véget nem érő folyamat, de ettől lesz szép az az út amit az életünkben bejárunk.
Ebben a tanulásban nyújtok segítséget másoknak, legyen szó akár a magánéletükről, akár a vállalkozásukról. Bármely részletében, vagy akár egészében. Nem oldom meg a problémáikat, helyette inkább azt mutatom meg, milyen utakat választhatnak. Nem enni adok az éhezőnek, hanem inkább megtanítom, halászni, vadászni, hogy aztán nélkülem is élelemhez juthasson. Annyihoz amennyire csak vágyik.

Ahogy mondtam, a küldetésemnek (bár sokan túl magasztosnak tartják ezt a kifejezést) azt tartom, hogy másoknak segítsek abban, hogy jobb életet élhessenek. Nem vagyok sem álszent, sem Terézapa nem vagyok. Hiszem és vallom, hogy az egyéni fejlődésünk és kiteljesedésünk legjobb módja ha őszintén segítünk, másoknak. Nem feltétel nélkül, nem lemondva önmagunkról, pusztán az élettől akkor kapunk meg a legtöbbet, ha másoknak is adunk.

Advertisements